Milyen vagyok álarc nélkül?

 Mindig a szebbik oldalunkat mutatjuk, de hogy mi van az álarc mögött, szinte senkinek nem áruljuk el. Természetes, hogy különböző álarcokat viselünk az életben, ám ezekkel nem szabad azonosulni, tudni kell kilépni a szerepből…
  Rengeteg emberrel találkozunk nap mind nap, de nagyon ritkák az olyan beszélgetések, amelyek megérintenek. A mély beszélgetésekre nem is készülünk, "véletlen" történnek, ilyenkor vesszük le maszkjainkat. Az- az ember, aki minket szeret, tudja, mi van az álarcaink mögött, és így is képes bennünket szeretni. Ha elég bátrak és tudatosak lennénk ahhoz, hogy az álarcaink nélkül éljünk, akkor sokkal több energiánk lenne, mert egy álarcot fenntartani rengetek energia kell!
Van szerencsém számtalan álarc mögé benézni általatok. És a saját álarcaimat egyre tisztábban látni. Félünk a gyengeségtől, a kiszolgáltatottságtól mindaddig amíg ne ismerjük fel kinek az életét éljük.Sokszor akkor következik be az emberek életében a szembesülés mikor egy nagy törés éri őket, mert a külsejükkel a külső dolgokkal kezdtek foglalkozni, nem azzal, hogy mit éreznek. Ami az álarc levetéséhez szükséges, az az ÉBERSÉG.
Általános álarcok:
Hibáztató: mindig más a hibás, általában ezek az emberek folyamatosan panaszkodnak, ha esik azért, ha süt a nap, azért.
A tökéletes háziasszony: büszke otthonára, főzésére, meg kell mindig dicsérni, lehet 12 gyereke, akkor is rend van a házában. „Ahol tökéletes rend van, ott tökéletlen szeretet” – tette hozzá.
Határozott: természetesnek gondolja, hogy övé az utolsó szó.
Tréfás vagy a szórakoztató: amikor egy ember képes reggeltől estig vicceket mesélni. Az elején felderít, de az ő társaságában senki nem jut szóhoz. Drámai pillanatokban a jelenléte is nevettető.