Az élet olyan,mint egy szüntelen jelmezbál: örökké ruhát, arcot, maszkot cserélünk.
Honnan ismerem meg, hogy Te vagy az?
Honnan ismerlek meg ebben a jellemet, arcot, testet, cserélő örök forgatagban, honnan tudom, hogy Te vagy?
A válasz pedig ez:
Onnan, hogy éber vagyok.
Még pontosabban: onnan, hogy a szó valódi, tehát szellemi értelmében szeretlek.
Ha szeretlek bármilyen arccal elém jöhetsz.
Nemcsak úgy, hogy egy igazán szerető anya akkor is felismeri a fiát, ha hároméves korában látta Őt, s csak idős emberként találkozik vele újra - a szeretet megsúgja, hogy ez Ő! - ennél többről van szó: életek változhatnak, korok változhatnak, a akit szeretek elém jöhet mint koldus s mint királyfi, sőt mint barátom, apám, szerelmem, vagy akár a gyermekem, bármilyen történelmi korban és bármilyen jelmezben, akkor is ismerem - mert szeretem.
Amikor egymást szerető emberek egy új életben találkoznak, akár évszázadok múlva is, az első benyomás, amit éreznek és gondolnak, hogy én ismerem Őt!
A szeretet szeme nem a külsőt látja.
(Müller Péter)