Jung rámutatott arra, hogy az árnyék nem más, mint a személyiségnek a tudatos psziché által kiszorított, rejtett, elfojtott és kedvezőtlen (vagy gonosz) vonatkozása. De az árnyék a tudatos egónak nem egyszerű ellentéte. Amint az ego is tartalmaz kedvezőtlen és romboló tulajdonságokat, úgy az árnyék is rendelkezik jókkal - természetes ösztönökkel és alkotó késztetésekkel. Az ego és az árnyék - noha egymás ellentétei - oly szilárdan kapcsolódik egymáshoz, amilyen szilárd a gondolkodás és az érzés közötti kapcsolat.Ennek ellenére az ego az árnyékkal állandó konfliktusban van, ezt nevezte Jung "a megszabadulásért való harcnak". A primitív ember tudatosságáért való harcban ezt a konfliktust az archetipikus hős és a sárkány, valamint más szörnyek által megszemélyesített gonosz kozmikus erők közötti harc jeleníti meg. Az egyéniség fejlődő tudatosságában a hős alakja az a szimbolikus eszköz, amelynek segítségével az előnyomuló ego legyőzi a tudattalan psziché tehetetlenségét, és felszabadítja az érett embert egy olyan regresszív, boldog gyermeki állapotba való visszatérés vágyától, amelyet az anya dominál.
A hős és a sárkány közötti harc ennek a mítosznak a legelevenebb megjelenési módja, és a legvilágosabb formában világít rá a hős regresszív tendenciák fölötti győzelmének archetipikus témájára.
A legtöbb ember számára a személyiség sötét vagy negatív oldala tudattalan marad.
Ezzel szemben a hősnek tudatosítania kell, hogy az árnyék létezik, és hogy ebből ő erőt meríthet. Ha le akarja győzni a sárkányt, ki kell egyeznie saját destruktív erőivel. Azaz az ego - a győzelem előtt - meg kell szelídítse, asszimilálnia kell az árnyékot."

C. G. Jung