Egymás megértése és egymás cselekedeteinek, döntéseinek, választásainak és viselkedésének megítélése nem a gondolkodástól, nem a szellemi kapcsolódástól függ és még csak nem is attól, hogy szeretem-e a másikat. Nem akkor leszek megértő, ha ismerem a másik gondolatait, hanem akkor, ha együttérző vagyok. Az együttérzés pedig vagy a tudat tágulásának eredménye, vagy annak megmutatkozása, hogy eleve érzem a másik ember lelkét is, esetleg mindkettő. Ha ismerem a benne zajló folyamatokat, az érzelmi mozgatórugóit, akkor megértő tudok lenni vele.

Ez már egy magasabb szintű együttérzés, amelynek gyökere az intuíció. Ha az együttérzés állapotában vagyok, akkor nincs olyan ember, akit nem tudok megérteni, hiszen tudom, milyen belső érzések hajtották egy helyzetben.Fontos lehet nem összekeverni az intuitív másra érzékelést a kivetítéssel. Ha kivetítek, akkor az, amit benne látok, nem csak őrá vonatkozik, hanem több emberben látom meg ugyanazt a minőséget. Ha intuícióból látok, tudok valamit, akkor azt a minőséget, azt a működést csak abban az egy emberben látom, mert az ő egyéni folyamatai tárulnak fel előttem.