Isten a teremtés helyett egy minden részletre kiterjedő vázlatot készített a valóságról, de a művét nekem kell befejeznem, megalkotnom a világot apránként, mindig azt a darabját, ahova eljutok. Az általam be nem járt földek csak látszatra léteznek, megtévesztő káprázatokról szólnak a filmek és az úti beszámolók, hiába ábrázolják a térképek Kínát, Zanzibárt vagy Montenegrót, azok csak eshetőségként lüktetnek a semmi szívében. Akkor töltik ki formáikat valódi létezéssel, kapnak az ott lakó emberek hús-vér alakot, a tárgyak és dolgok ezer neme akkor kel életre, amikor végre én is közéjük vetődöm.
(Kun Árpád)