Aromaterápia régen és most

A legrégebbi civilizációk is ismerték és alkalmazták már a gyógynövényeket terápiás céllal. Már az ókori világban fontos részei voltak az illatok, a füstölők a napi rituáléknak, vallási szertartásoknak. Az illóolajokat évezredek óta használja az ember, gyökerei egészen a fáraók idejébe nyúlnak vissza. Alkalmazták fertőtlenítéshez, masszázsokhoz, bőrápoláshoz és a szakrális légkör megteremtéséhez is. „Az illatszerek és illatos olajok közkedveltek voltak a görögök körében is, akik főként fürdőházaikban, egészségmegőrzés céljából alkalmazták azokat. Orvosi tudományuk jelentős részét le is írták, így az évszázadokon át fennmaradhatott. Hippokratész rengeteg növényi eredetű orvosságot használt, és le is írta azok tulajdonságait; feljegyzései a mai napig mérvadóak az aromaterápiában.
Az illatokról először Theophrasztosz írt, lajstromba véve minden görög és importált illatszert, és részletesen tárgyalta azok alkalmazási lehetőségeit is. A gyógynövényekről a Kr. sz. első században, De Materia Medica címmel írt könyvet Pedaniosz Dioszkoridész, mely a halálát követően még legalább 1200 éven át szolgált a nyugati világ alapvető orvosi kézikönyveként; neki köszönhetjük a gyógynövényekkel kapcsolatos ismereteink jelentős részét… Európában az emberek ebben a korban sem a testüket, sem a ruháikat nem mosták túl gyakran; ehelyett illatos növényeket szórtak a padlóra, hogy azokkal nyomják el a szagokat. A kesztyűkészítők illatos olajokkal itatták át áruikat – mely olajok a feljegyzések szerint más illatszerekkel együtt hozzájárultak a járványok túléléséhez is.” (Joanna Hoare – Sarah Wilson: Az aromaterápia teljes módszertana.)