Szeretem a gondolatmozdító helyzeteket vendégeim élethelyzeteiből, mert sokat tanulok. Kimondhatatlan hálát érzek, hogy közös munkára hívnak. Sok esetben a keresés olyan utak felfedezésére invitál bennünket melyet a fájdalom idején tehernek vélünk mégis megismerésével a lét Igazi Forrásához vezet el bennünket.
    Minden alkalommal " hazahívó" ihlet ölel magához mikor egy megértendő élethelyzeten dolgozunk. Ismerős hegyek-völgyek tündérhívó patakok tisztaságával mélyebb tudatosságra emel a rálátás egy kimondhatatlan érzés hív a magasba. A figyelő szemével már világosabban rálátni az ismeretlen ösvényekre, tisztább átlátni a zavaros víz alatt lévő kincseket. Az áramlat magával visz, ha ellenállás nélkül tudsz BÍZNI a Sors gondviselésében. Nem könnyű, nagyon is nehéz, hiszen jelen idők a bizalom erejét törik meg nap-nap után, a lényünk legmélyebb félelmeivel.
       Soka esetben hosszú kereső út után találkozunk, mikor a betegség, a gyász, vagy a magány elviselhetetlené válik, talán sokszor utolsó kapaszkodóként.   Áldatlan állapot lenne bárkit is meggyőzni, hogy majd én "megszabadítom a nehéz sorstól" , hiszen a saját életét csak maga tudja megoldani a megértésért által, magam csak mint kísérő, s ismerőse az erdőnek, az ősvényeknek...vigyázom lépteit Erdély-i patakok nyomán kísérem a megértés földjén át, oda ahol a megbékélés megszületik, arra a tisztásra ahol a természet ereje minden támogatást megad.

Gyermekkorom tündérei ma is ismerősként köszöntve kísérnek ezen a csodálatos tisztáson, érzem a hegyi levegőt, a fenyők illatát bárhol is hív munkára a Feladat.

    Minden találkozás és történés mögött ott rejlik egy láthatatlan háló, amely szövi a sors szőnyegét történések hálóját egy adott úton. A mellkas jelzi a feszülésével, vagy a békés ernyedésével, hogy mi mikor helyénvaló.

 Köszönöm, hogy itt vagy , szeretettel: Ildikó

    A fotót magam készítettem Erdélyben.