Oly egyenes Fákat

Magas hegyeket, és

Tiszta vizű patakot

Harapni a friss levegő tiszta ízét

Nem látni s nem érezni sehol a világon mint OttHon!

Erdély szülő hazám, ahol gyermekként olyan élet helyzetek formáltak, melyet a jelenkor embere talán csak elképzelni tud. Már korán megtanultam együttlétre kell törekednünk egy olyan világban, amelyben minden a különlétre sarkal. Ma már anyaként tudom a szavaink, és a tetteink hatása is attól függ, hogy a gyerekünket a saját gyökerei mennyire mélyen kötik össze velünk, a tápláló talajjal.

A gyerek akkor válik önállóvá, amikor mély és kielégítő személyes kapcsolat tartja biztonságban.

Találóan fogalmazott Dr. Neufeld három és fél éves kisfia, amikor az édesanyja egy este hosszan magához ölelte: “Anya, amikor így ölelsz, repülni is tudok!” Erről van szó. Anya ölében terem az előrelendítő, növekedésre serkentő, szárnyaló energia.
Miért kell magunkhoz ölelnünk a gyerekeinket? Azért, hogy legyen erejük és bátorságuk a saját szárnyukra kelni. 

Hogy ki tudjanak repülni! Az anyai ölelés nem visszatartja, hanem támogatja a gyerek önállóságát. A gyerek szárnyai az anya ölben bontakoznak ki. A jól “karban tartott” gyerek akar a saját lábán járni. Bátran indul útnak, kockáztatni is mer, érdekli az ismeretlen, mert biztos bázisa van.
De sokszor ezt a bázist ostromolja az egyedül nevelő szülői kényszer, mikor egyik szülő "kilép" a kapcsolatból, akár önszántából, vagy elszólítja a másvilág. Ahhoz, hogy a gyerek ne roppanjon bele a veszteségeibe, ne tegye tönkre egy trauma, kell, hogy legyen legalább egy vigasztalója, akihez odabújhat és elsirathatja, ami nem lehet meg, amin nem tud változtatni, és ami végleg elveszett. Amikor a bánatával odamehet valakihez, aki előtt nem szégyen sírni, akkor előmerészkednek az elengedés érzékeny könnyei, és a gyerek előrelép az érzékeny megélésből, és akadály hatására fejlődik rendkívül fontos folyamat ez az életében.
Számtalan esetbe tapasztalom a szülők félelmei gátat szabnak a legfontosabb erénynek mely segítségével nevelheti gyermekét.

  Az önismeret segítségével megismerem önmagam, a félelmeim, így minden akadálynak tűnő helyzet, egy esély arra, hogy bebizonyosodjon hol tartok az önismeretbe.

 Aki valóban ismeri és szereti Önmagát arra a felnőttre számíthat saját gyermeke, és benne bízhat. Az ilyen kapcsolat a megnyugvás és a feltöltődés helye minden gyermek számára!
Kísérjen bennünket a felismerés, hogy az élethelyzeteinkben megtaláljuk azt ami a miénk.

Szeretettel: Ildikó

A fotókat magam készítettem, Tusnádfürdőn és Csíkszépvízen .