Életünk egy zarándoklat, állomásain megpihenve megismerhetjük megannyi arcunkat. Végtelen alázat kell hozzá, hogy a nehéz megpróbáltatásokat Mesterünkként köszöntsük.
Az összemosódó hétköznapok, rutinszerű lépteit, csak a "probléma" állítja meg. Porba néző tekintettünk, baj esetén az Ég fele emelve kérünk, könyörgünk, ha kell...Hogy kellenek-e a próbák? a nehézségek életünkbe?
Szükséges, mert ilyenkor elgondolkodik bennünk az ember, és ébredezik a Figyelő...hiszen addig a pontig azt tettük amit...és ide vezetett. Akkor ezentúl mi lenne a megoldás?
Talán a VÁLTOZTATÁS.
Nem könnyű, és kitartás nélkül lehetetlen küldetés.
2019. Április havában Grotte DiOsimo városában /Olaszország/voltunk. Ez az ÚT számomra nem egy kirándulás volt, hanem hosszú kitartó felkészülés vezette utamat. Mégis a legfontosabb bölcsesség amely ezen az úton a szívemben megszületett, nem más mint a változásokra megértően reagálni.
A pandémia a legnagyobb lecke az emberiség számára. Hogy az elkövetkező éveiknben mire tanít bennünket(?) az még kérdés.
A legfontosabb talán az lesz, hogy ahogy eddig éltünk, az megváltozik.
Szeretettel:lldikó
Megjegyzések
Megjegyzés küldése