Itt van egy idézet és példa arról, hogyan válnak a gyerekek parentifikált gyerekké.
Ezenkívül még rengeteg más "lehetőségük" van, például egy alkoholista szülő gyermeke is korán kis felnőtté válik.
Mégis, amit idézek, ez egy olyan példa, ami nagyon-nagyon észrevétlenül történik a gyermek életében.
"Ha a szülők érzelmileg éretlenek, elkerülhetetlen, hogy a gyerekeiket emocionálisan elhanyagolják.
Ez azonban nem olyasmi, ami magának a gyereknek a szemében érthető lenne.
Érzi az ürességet, de nem tudja a nevét, nem tudja, mit is hiányol. Csak az világos számára, hogy különbözik azoktól, akik mintha sokkal inkább békében lennének önmagukkal.
Sok embernek fogalma sincs arról, hogy gyerekkorában érzelmi elhanyagolásban volt része, amíg csak először nem olvas valamit ebben a témában. Amikor terápiára jönnek, gyakran kiderül például, hogy gyerekkorukban a szüleik nem vigyáztak rájuk kellőképpen – magukra hagyták őket veszélyes helyzetekben, vagy nem igazán érdekelte őket, mi történik velük. Sokszor számukra ebből csak annyi derült ki, hogy akkor hát nekik maguknak kell vigyázniuk magukra.
Egy nő például felidézte, hogy négyéves korában egyszer egy teljes órán keresztül egyedül volt a tengerparton, miközben az anyja nem is kereste.
Másvalaki emlékszik, hogy amikor gyerekkorában a szüleivel elmentek a zsúfolt városi uszodába, mindig nagyon vigyázott, hogy ne menjen túl közel a medencék széléhez, mert biztos volt benne, hogy a szülei nem vennék észre, ha beleesne valamelyikbe.
Mindebből megint csak az a tanulság, hogy az ilyen gyerek megtanulja azt hinni és üzenni másoknak, hogy neki nincsenek igényei.
Gyakran koraérettnek tűnik már gyerekként is, hiszen a felnőttek helyett gondoskodik magáról, aztán később felnőttként is az a természetes számára, hogy kiteszi a lelkét másokért, és cserébe nem vár semmit."
Lindsay C. Gibson
Megjegyzések
Megjegyzés küldése