Elég, ha azokra az érzésekre gondolunk, amelyek a lelkünket rágják és amelyekről már beszéltünk: az ismeretlen jövőtől való aggodalomra és félelemre.
Vajon van-e valami, ami az ismeretlen jövővel szemben a biztonságérzés erejét öntheti lelkünkbe?
Igen, van.
De csak akkor fog helyes módon hatni lelkünkben, ha imahangulatként lép fel.
Az alázat érzésének nevezhetnénk azzal szemben, ami a jövő sötét öléből jön felénk.
Félre ne értsük egymást ezzel kapcsolatban! Nem akármilyen alázatról zengünk itt dicshimnuszt, hanem egy egészen speciális alázatról van szó: az avval szembeni alázatról, amit a jövő hozhat számunkra.
Aki aggodalommal és félelemmel tekint arra, amit a jövő hozhat számára, az akadályozza fejlődését, akadályozza lelki erőinek szabad kibontakozását.
Semmi sem akadályozza tulajdonképpen lelki erőink szabad kibontakozását annyira, mint a jövőből lelkünkbe áradó ismeretlentől való félelem és aggodalom.
Hogy mit hozhat számunkra a jövő iránti alázat, azt csak a tapasztalat alapján dönthetjük el."
Rudolf Steiner
Megjegyzések
Megjegyzés küldése