Március

Juhász Gyula: Március idusára

Vannak napok, melyek nem szállnak el,

 De az idők végéig megmaradnak,

 Mint csillagok ragyognak boldogan

 S fényt szórnak minden születő tavasznak.

 Valamikor szép tüzes napok voltak,

 Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.

 Ilyen nap volt az, melynek fordulója

 Ibolyáit ma a szívünkbe szórja. 

 Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai

 És lángoló Petőfi szava zengett,

 Kokárda lengett és zászló lobogott;

 A költő kérdett és felelt a nemzet.

 Ma nem tördel bilincset s börtönajtót

 Lelkes tömeg, de munka dala harsog,

 Szépség, igazság lassan megy előre,

 Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.

 De azért lelkünk búsan visszanéz,

 És emlékezve mámoros lesz tőled,

 Tűnt március nagy napja, szép tavasz,

 Mely fölráztad a szunnyadó erőket,

 Mely új tavaszok napját égre hoztad,

 Mely új remények ibolyáját fontad.

 Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,

 Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!

1919.