Kettős ünnep van hétvégén. Egyrészt Anyák napja, másrészt a rábaközi Tudók hagyatékában is megőrzött, május eleji Életfa ünnep.
Az időben egybeesés mellett, a két ünnep lényegében is "rokon".
Az anyaság, a virágzó majd termést hozó gyümölcsfa, az évkörnek ez az időszaka, és az emberi élet májust idéző szakasza egy lényegűek.
Ezzel a három verssel, és Szokolai-Lendvai Katalin alkotásáról készült fényképpel köszöntöm az Édesanyákat, és a virágba boruló tavaszt.
Anya
Kérő szép szavára megnyílnak az Egek,
forró könnyeit mind beissza a föld,
mikor karja ringat, világokat ringat,
mosolya napsütés, csillagszeme ragyog.
Mert ha fohászkodik, gyermekéért kérlel,
mert amikor ő sír, gyermekéért könnyez,
mert amikor ringat, gyermekét ringatja,
mert amikor örül, gyermekével örül.
Egy-lényegű vagy Te a földi anyákkal,
életeket termő minden ősanyával,
veled lélegzőkkel, benned létezőkkel -
Áldd meg az anyákat Égi Édesanya!
Életfa
Életfa, virágfa,
születésbe-halálba,
világból világba.
Égigérő fának
leveles hét ága,
összeköt és megtart:
táltosok létrája.
Gyökere és törzse,
pompás koronája
a három világot
szemünknek mintázza.
Földi élet fakad
erős oltalmába',
Égi tudást ad át
lombja-suhogása.
Mint rügyek az ágon
Még mielőtt megszülettem,
kis rügyek közt ébredeztem.
Apám erős diófa volt,
anyám termős eperfa volt,
apám a Nap, anyám a hold.
Rám hajoltak, ügy ringattak,
önmagukból ennem adtak.
*„Rám ragyogtak a csillagok,
tudták, hogy testvérük vagyok.”
(* idézett rész: népdal részlet)
Versek: Dibáczi Enikő
Megjegyzések
Megjegyzés küldése