ami e földön megterem, a túlvilágra integet,
és onnan vissza, éneket fütyörész a képzelet:
maholnap úgy is elfogyunk, szaladjunk, amíg itt vagyunk.
A fák között a nap bolyong, árnyéka gödre én vagyok,
és kézen fogva elvezet, s e szűk árnyék belém szeret,
azóta ketten létezünk, estére néha elveszünk,
maholnap úgy is elfogyunk, szaladjunk, amíg itt vagyunk."
Szabó Balázs
Megjegyzések
Megjegyzés küldése