Harmónia Minden Szinten

"Mindannyian vágyunk a békére, törekszünk rá, "teszünk " érte...fontos tudnunk a békéhez, a megbocsátáson keresztül vezet az út. A béke az az állapot, amiből bármit meg tudsz teremteni. Amíg háborog a belső, amíg a düh, a neheztelés mozgat ott bent, addig nincs béke. Addig minden, ami kint van erre rezeg rá. És ilyenkor a harag haragot szül, a düh dühöt szül és így tovább... A felismerése annak, hogy az univerzum azt adja, ami bent van Benned, arra rezeg rá, a megoldás. Ezen a ponton tudod megérteni és innen lecserélni ezt a pusztító energiát a szeretet energiájára. Nézz rá az életedre ma reggel ebből a nézőpontból! Kire, mire vagy dühös? Kell-e még ez a düh, harag, neheztelés vagy jöhet a béke? Bár nem mindig könnyű, de ez a fejlődés. Vágyunk valami nagy dologra, imádkozunk érte, de ez a nagy dolog. Amikor erre képes vagy, akkor ami utána jön, az valóban a csoda. Engedd meg magadnak ezt a megértést! Mi teremtjük a valóságunkat. A világ csak eljátssza Neked. ...

"Azért boldogtalan az ember, mert halhatatlan szelleme az érzékek béklyóiban sínylődik. Az isteni világosság el van zárva benne. Csak érzéki esze lámpafényénél botladozik vándorlásának útjain; szenvedély által kínozva, előítéletektől félrevezetve, tévedésektől elvakítva zuhan a nyomorúság egyik mélységéből a másikba. Boldogtalan az ember, mert beteg a teste és a lelke, és nincs Igazi orvossága sem a teste, sem a lelke számára." Reszelt: Felhő a szentély fölött 

"Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten. Hiszek benne? Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne. Több és más Ő annál, semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát." Márai Sándor

Részletek Szabó Judit könyvéből: A tudattalan elkezdi a felszínre juttatni mindazokat a tartalmakat, amelyek eddig az anyagba zárták a lelket. Azokat az eseményeket, érzéseket, gondolatokat, amikkel nem tudunk megbirkózni vagy nem tudunk megfelelően megélni, automatikusan a tudattalanba szorítjuk. Ezek a tudattalan tartalmak befolyásolják cselekedeteinket, döntéseinket, azaz bizonyos fokig függünk tőlük. Ezért, amikor az ember elkezd szellemileg fejlődni, az mindig együtt jár a tudattalan tartalmak felszínre törésével, kioldódásával. Lelkünk ezt hétköznapi események formájában megélteti velünk. Többnyire valami számunkra kellemetlen dolgot élünk meg: veszteség, megaláztatás, kiszolgáltatottság. Az anyagban élő, egójától vezérelt ember ilyenkor kizárólag a külvilágot okolja az általa elszenvedett bajokért, minden dühét, haragját a külvilágra önti. Aki így reagál, nem fog kijutni ebből a sűrű energiából. Másfajta hozzáállással azonban megindulhat a szellemi fejlődés. (...) Az...

Valamit mindig elveszítesz "Haladsz előre a fejlődés útján. Benned és körötted zajlanak az események, és te tudatosan vagy kevésbé tudatosan, de reagálsz rájuk. Változol. Ha kell és ha tudsz, változtatsz is. Ám néha csak szeretnél változtatni. Elindulsz, megtorpansz. Van valami ijesztő a változásban. De mi lehet az? Talán annak a bizonysága, hogy valamit mindig elveszítesz, akkor is, ha közben egy fontos, sokkal jobb dolgot kapsz cserébe. Mégis előfordul, hogy nehéz elveszteni valamit, amihez hozzászoktunk, ami az életünk részévé vált. Világszép Vaszilisza az orosz tündérmesében veszélyes, hosszú útja végén egy fénylő koponyával tért haza házukba. S a koponya izzó fényében másnap reggelre a vele élő mostohája s két mostohatestvére elég, fekete salakdarabbá válik. Korábban kínozták, gyötörték Vasziliszát, de mégis az élete részei voltak, amelyeket azonban fölemésztett a fénnyel érkező változás. A változtatásokhoz ezért is kell mindig nagy elszántság. Késznek kell lenni ...

"Engedd el azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy szeressenek. Ez a legnehezebb dolog, amit valaha is meg kell tenned az életedben, és ez lesz a legfontosabb is. Hagyd abba a nehéz beszélgetéseket olyanokkal, akik nem akarnak változtatni. Ne legyél jelen többé olyan embereknek, akiket nem érdekel a jelenléted. Tudom, hogy a megérzésed az, hogy mindent megteszel azért, hogy elismerést szerezz a körülötted lévőktől, de ez egy impulzus, ami ellopja az idődet, energiádat, mentális és testi egészségedet. Amikor örömmel, érdeklődéssel és elkötelezettséggel kezdesz küzdeni egy életért, nem mindenki lesz kész arra, hogy kövessen téged arra a helyre. Ez nem azt jelenti, hogy meg kell változnod, hanem azt jelenti, hogy el kell engedned azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy elkísérjenek. Ha kizárnak, sértegetnek, elfelejtenek vagy figyelmen kívül hagynak azok, akiknek az idődet adod, nem teszel magadnak szívességet azzal, hogy tovább kínálod az en...

"Akkor hat át bennünket gyakorlatban a karma eszméje, ha a moralitásnak, az érzésbeli lelkierőnek bizonyos egyensúlyát alakítjuk ki. Az az ember, aki nem tudja beleélni magát, legalább bizonyos mértékig, abba a gondolatba, hogy ami vele történik, annak végső fokon mégis csak ő maga az oka, az nem fog tudni előre jutni.” GA13