Harmónia Minden Szinten

". Körülötted minden él: hidd el. Mesélj a köveknek, énekelj a fáknak, kezdj beszélgetni a madarakkal. Építs kapcsolatokat. Soha többé nem leszel magányos. Teljesen a testedben lenni annyi, mint teljesen élni. Szállj ki a fejedből a világba. Keresd a csodát, bármerre is jársz. Légy egész életedben, ahogy Mary Oliver amerikai költő javasolta, "egy csodálkozással házasodott menyasszony". Fogadd el a rejtélyt – ne félj attól, amit nem ismersz. Éld meg mitikus képzeleted: a mítosz a belső és külső tájad. (…)  Lassíts!  Alkoss. Vegyél kézzel készített holmikat. Élj egyszerűen.  Ne legyen karriered: legyen életed. Találd meg a hivatásodat - de mindenekelőtt találd meg értelmedet a világ közösségében. Tegyél minden napot szertartássá, vagy tegyél szertartást minden napba.  Becsüld meg a másságot, annak minden formáját; nézz szembe önmagaddal, és ismerd meg a másság azon formáit, amelyek miatt kényelmetlenül érzed magad vagy félsz.  Hagyd abba az örök és meg...

"Mindig azt mondjuk, de jó volt régen...Keressük a régmúlt karácsonyok ízét, illatát, rajongunk a retro díszekért, régi mesekönyvekért. Keressük a nagyi sütijének a receptjét, és úgy egyáltalán, szeretnénk egyszer, csak még egyszer érezni azt a vágyott, boldog érzést. De mit is keresünk igazából? Tényleg a régi dolgokat, vagy inkább azt az összetartást, szeretetet, ami akkor még sokkal jobban megvolt az emberekben?! Azt, hogy gyerekként egy illatos almának, vagy egy aranypapírba csomagolt diónak is mennyire tudtunk örülni.. vagy amikor este elázva, még mindig kint szánkóztunk, és boldogok voltunk..? Hogy imádtuk a legegyszerűbb ételeket is, mint a sült krumpli kacsazsírral, hagymával, töpörtyűvel! De együtt ettük, nem pedig egymás mellett.. . Nem volt puccos hamburger, és boldogok voltunk nélküle. Ma, amikor roskadoznak a boltok a százféle szaloncukortól, miért nem érezzük ezt a régi, boldog érzést? Talán mert hiába az ezerféle étel, ha szanaszét a család, hiába a drág...

Reményik Sándor: Csendes csodák   Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák.   Tedd a kezedet a szívedre Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog?   Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat?   Nézd, árnyékod hogy fut előled, Hogy nő, hogy törpül el veled. Nem csoda ez? - s hogy tükröződni Látod a vízben az eget?   Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.    

"Fontos, hogy tudd… ...a levegő teszi lehetővé az áramlást és a mozgást.Amikor fúj a szél, engedd, hogy elvigye a kellemetlenséget, a félelmet és a negatív gondolataidat. Menj olyan helyre, ahol a levegő hideg és tiszta; erdőbe vagy a folyópartra. Lélegezz lágyan. Érezd a levegő mozgását, hozd bensődbe szabadságát, gyors intelligenciáját. A levegő felemeli a szellemet, felemeli a hangulatot. Amikor levertnek vagy szomorúnak érzed magad, lépj kapcsolatba a levegővel. A levegő könnyű, kötetlen, átható. Hozd ezeket a minőségeket a bensődbe. Amikor úgy érzed beleragadtál a szomorúságba, vagy a rossz szokásokba, lépj kapcsolatba a levegő rugalmasságával. A levegő az életerőd alapjául szolgáló elem, lépj kapcsolatba vele a szabadságod és vitalitásod kifejlesztéséhez." ( Tenzin Wangyal Rinpocse)

Juhász Gyula: Október A fény arannyal öntözi még A szõke akác levelét, De ez a fény, megérzem én, Már októberi fény. Az alkony lila fátyla alatt Tarka tehenek hada halad, Vígan elbődül, hisz haza tart, De ez már Őszi csapat. A kertben tarkán égő színek, Virágok, dúsan vérző szívek, Rajtuk az este harmata ring, De ez már őszi pompa mind. Fényt, krizantémet, dalt, harmatot Lelkemben vígan elringatok, Megszépül lassan, ami rég volt, De ez már októberi égbolt 

" Aki rohan, azt az idő szorítja, aki zarándokol, azt az idő tágítja. Aki menekül, önmaga elől fut, aki zarándokol, önmaga felé tart. Aki menetel, másokhoz igazodik, aki zarándokol saját ritmusára jár. Aki túrázik, teljesít, aki zarándokol, teljessé tesz. Aki kirándul, kikapcsolódik, aki zarándokol, bekapcsolódik. Aki sétál, nézelődik, aki zarándokol, befelé figyel. Aki bóklászik, céltalan, aki zarándokol, célra talál. Aki zarándokol, úton van. Aki zarándokol, jó úton van. " (Gróf Bethlen Istvánné: Mária-úton Boldogasszonnyal)

"Amikor Isten megteremtette a nőt, a 6. napon sokáig dolgozott... Egy angyal odajött, és megkérdezte: "Miért töltesz rá annyi időt? ” Az Úr így válaszolt: „Láttad az összes specifikációt, amelyeknek meg kell felelnem, hogy formáljam őt? ” „Mindenféle helyzetben működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket is befogadni, olyan öleléssel kell rendelkeznie, amely a sérült térdtől az összetört szívig bármit meggyógyít. Mindezt csak két kézzel kell tennie, betegen gyógyítja magát és napi 18 órát tud dolgozni. ” Az angyal lenyűgözte. “Csak két kéz... Lehetetlen! És ez a standard modell? ” Az angyal közelebb jött és megérintette a nőt. "De te olyan puhává tetted őt, Uram. ” "Ő puha - mondta az Úr - de én erőssé tettem őt. El sem tudod képzelni, mit tud elviselni és legyőzni. ” "Tud gondolkodni? ” Kérdezte az angyal... Az Úr így válaszolt: „Nemcsak gondolkodni tud, hanem érvelni és tárgyalni is tud. " Az angyal megérintette az arcát... ...